Papagáj és kicsi tirex

Farsang az oviban

2012-02-14T23:22:00.000+01:00

Egész nap a jelmezekben, bulival, játékkal, színházi előadással.

Végre tééééééééél ...és farsang

2012-02-14T23:10:00.003+01:00

... avagy hétvége a Mátrában.

Thomas

2012-02-09T23:58:00.000+01:00

... avagy egy újabb remekmű a majdnem szomszéd utcából...

Bábszínház és gipszkorszak

2012-02-06T09:37:00.000+01:00

Írok is róla, hamarosan....

Bogi és Dávid

2012-01-30T21:03:00.000+01:00

.... avagy az ovis szerelem... :)

Danibizi

2012-01-30T20:59:00.003+01:00

Hogy teljesített Dani a 2.a-ban, első félévkor? Mutatom mit írtak róla...

"Barátságos, türelmes, udvarias, fegyelmezett, érdeklődő, kötelességtudó. Önálló, kitartó, együttműködő, felszerelése általában hiánytalan, házi feladatát mindig elkészíti.

Magyar nyelv és irodalomból pontos, érthető, tiszta, de halk. Olvasása folyamatos és pontos, hibáit észreveszi és javítja. Írása tetszetős, írottról írottra hibátlanul, emlékezetből kevés hibával ír (a legtöbb probléma azokkal a fránya "j" és "ly"-kel van). Verset pontosan mond, a mondatokról tanult ismeretei biztosak, az elválasztás szabályait ismeri, az ábécét pontosan tudja, tollbamondás után hibátlanul ír.

Matekból nagyon jó, pontos, számfogalma a tanult számkörben kialakult és a függvények, sorozatok szabályát önállóan megállapítja, folytatja. Környezetismeretből érdeklődő, megfigyelései a részletekre is kiterjednek. Tapasztalatairól önállóan számol be, az összefüggéseket felfedezi, gyűjtőmunkát alkalmanként végez. Ének-zene órákon csak biztatásra tevékeny, a dalokat önállóan énekli, a dalos játékokban szívesen részt vesz. Rajz és vizuális kultúra órán aktív, tele van ötletekkel. Testnevelés órákon aktív.

Német órán az órai munkája jó, betűismerete biztos, olvasása pontos. "

Gratulálok nagyfiam!

Mesés

2012-01-24T23:02:00.001+01:00

A lázas, betegeskedős, hosszú hétköznapok után, vasárnap délután szerencsésen hazatértünk "Marokkóból". Izgalmas, mesés két napot töltöttünk el, vendégszeretetben, hangulatos környezetben, édeskettesben (igazából Egerszalókon, a mesés Shiraz hotelben). Volt részünk vitaminos frissítő, majd sós-mézes szaunaszeánszban, Hamman tradíciókban, marokkói menta-teákban, vízi pipa szeánszban, hastánc bemutatóban, bükki sajtkülönlegesség kóstolásban, élő zongoraszóban. Barátkoztunk az arab világgal, hangulattal, az iszlámmal, a marokkói ételekkel és Abdul-la, a ceremóniamesterrel is, aki sokat mesélt magáról, Magyarországra telepedéséről és Marokkóról is, ahonnan érkezett. Erre különösen nyitottak voltunk ezúttal, nem véletlenül...

Az arab hangulat mellett belekóstoltunk a demjéni fürdő vízébe a majdnem hóesésben és Eger belvárosában is kóboroltunk egyet. Jó volt. Feltöltött Bennünket. Köszi Bélapapa, köszi Rozimama. :)

Haverok, buli, pizza

2012-01-15T22:14:00.002+01:00

Mi az a farád?

2012-01-12T21:24:00.000+01:00

"Anya, mi az a farád?"
"Farád"?
"Igen. Vagy nem is. Inkább farát. A farát mit jelent?"
"Kicsi fiam, szerintem nincs ilyen szó."
"Anyaaaaa. Biztosan van. Nézd csak meg a google-ban De ne a fordító programban, hanem a sima keresésben."
Hogy csípje meg a farát.... :)))) Tényleg van ilyen (ragozott) szó...

Hej, hó, síelni jó

2012-01-08T18:37:00.001+01:00

Igen, mi már egy jó ideje tudjuk, hogy ez tényleg így van. És alig vártuk az időt, hogy ezt a fiúknak is bebizonyítsuk. Idén már Dávid is megérett az oktatásra, Dani pedig egészen hozzábátorodott a szemében veszélyesnek tűnő síeléshez. Így ma délelőtt 11-kor velük kezdődött a Bókay kertben, a 4seasons síiskola egyik kezdő kurzusa.

A cipőfelvételnél nem kis problémáink adódtak. "Ez nyom", "Nagyon szorít.", "Én ezt nem veszem fel.", "Ez nem is az én méretem.", "Ebben nem tudok menni", "Anyaaa, elesek..." - panaszkodtak felváltva a fiúk. Mi pedig kitartóan hallgattuk mindezt. És kicsit szégyelltük is magunkat, mert a többi gyermeknek ezzel látszólag semmilyen problémája nem akadt. Így indultunk neki a 10-szer egy órás kurzusnak...

Az oktatók egyébként nagyon szimpatikusak voltak, s túl lehetnek jó néhány gyerek csoporton, mert mindenkivel tudták hogyan bánjanak.
A bemelegítést, az alapozó gyakorlatokat Dani lelkesen, ügyesen, bátran csinálta, ugyanakkor Dávid karja, keze, lába, dereka viszont csak szülői segítséggel mozgott. Egyedül a halk "nem akarom ezt csinálni" nyávogást tudta folyamatosan produkálni. Na ekkor kezdtem ideges lenni...

Az első óra felében aztán felcsatolták a léceket a sícipőre és itt nagyot fordult a világ. Dávidba visszatért az erő, a kedv, csak ráérzett arra, hogy nem is olyan rossz dolog ez a sport. Csúszott, fordult, ment felfelé a varázsszőnyegen, hogy újra és újra lecsússzon a pályán, háta mögött velem. Dani pedig kitartóan dolgozott tovább a műanyag hóviszonyok között és küzdött folyamatosan a félelmeivel. Sikerült is neki. Elárulom - az óra végére mindketten egyedül siklottak le (a bébipályán). Sőt, óra végén már (félig-meddig) őszintén kiabálták a gyereksereggel: "Hej, hó, síelni jó".

Remélem, hogy a síeléssel töltött közös órák hamarosan gyarapítják majd kedvenc családi programjainkat. Hmmm, alig várom. Addig pedig maradnak a közös, síelni tanulós, néha talán nyögve nyelősen induló vasárnap délelőttök.

Új év

2012-01-02T20:18:00.003+01:00

Piszok jól esett az illatos lencseleves azzal a pohár émelyítően édes pezsgővel anyuéknál újév napján. Mind a négyen degeszre ettük magunkat a bőséget hozó tányérokból. Igazából akkor állt meg bennem az ütő mikor afiúk már felálltak az asztaltól - betelepedtek a nappali hosszú kanapéjába - anyu szigorúan megállj-t parancsolt nekem a tekintetével. Látszott rajta, hogyvalami nagyon fontosat akar megosztani velem. Ezernyi dolog futott át rajtam és megijedtem. Sőt, nagyon megijedtem. Csak nem beteg valamelyikőjük? Anyu??? Vagy apu??? Aztán anyu nagy nehezen mesélni kezdett. És picitmegnyugodtam. De mégis felkavart mindaz amit mondott. Megdöbbentett. Egyszerre lepődtem meg,csodálkoztam rá és valahol mégis örültem annak amit mondott. De még barátkozom a gondolataimmal. A változással. A jövővel.

"Nem keresünk. Elfogadunk. És akkor az élet sokkal intenzívebb és ragyogóbb lesz, mert megértjük, hogy minden lépésünk, az élet minden pillanatában, nagyobb jelentőségű, mint mi magunk."

Paulo Coelho

Szilveszterünk

2012-01-02T20:10:00.001+01:00

Kedves Orsi, Peti, Poki, Áki!

És persze Zsomi, Zalán, Menta, Nimi!

Nagyon köszönjük ezt a jó kis szilveszteri bulit! Orsiéknakkülön a meghívást is szüleik házába. Szuper volt minden, isteni a korhelyleves, ízletes a sülthusi, fincsi a házipálinka, fűszereseka borok, épp elég édes a rumos kókuszgolyó, édeskésen savanyú a citrombomba. Na jó, a pizza sem volt rossz. Jó volt látni ahogy a gyerekek olyan jóleljátszottak, kergetőztek, pörgentyűztek, legoztak, veszekedtek, küzdöttek,szilvesztereztek. Aztán jólesett az újévi séta is a kastélykertben, a rövidtúrázás nem sokkal a virsli-reggeli után. Ja és élveztük az éjszakai activity csatát, ahoroszkópolást, a gitárszót és közös éneklést, bulizást is. Dani pedig aztkérdezte Lepsényből hazafelé jövet, hogy mikor szervezünk újabb találkozót aszilveszteri csapattal? Na mikor??

Dani, Dávid és szüleik

BUÉK!

2011-12-31T13:50:00.001+01:00

Boldog új évet kíván a mi kis családunk! :)

A képen balról jobbra: jómagam, Dani, Dávid és apa. :)

Mini City

2011-12-30T22:44:00.000+01:00

Bevallom - újabb kuponos kísértésbe esés volt. A karácsony előtti hétvége egyik adventi csomagjába rejtettem a Mini City belépőre váltható kuponokat, de akkor Dani betegsége miatt nem tudtunk elmenni. Karácsony után pótoltuk ezt és nagy szerencsénk volt, rajtunk kívül nem sokan gondoltak ugyanerre a programra, így bátran, szabadon mozoghattunk a miniatűr városrészek között. Belefért jó pár vásárlás, több autó szerelése, az összes hír felolvasása a hírszobában.

A gyerekek nagyon élvezték a csak nekik kialakított kis világot, amelyhez, mint utóbb kiderült, párom egyik barátjának is nem kevés köze van. Mini City - három óra játék, felfedezés.

Dávid kedvencei voltak:

az autószerelő műhely

a mini közért

a fodrász stúdió

a barkácsbolt

és a fogászat.

Dani kedvencei voltak:

a bank

a laboratórium

a mini kreszpálya

a rendőrség

és a "Tények" stúdiója.

December 26

2011-12-30T22:25:00.000+01:00

Ahogy már sok sok éve - ez a nap Béla papáéké. Születésnapi ebédre érkezünk ide és maradunk egész estébe nyúlva. Idén sem volt ez másképp...

December 25

2011-12-30T22:15:00.001+01:00

Ezt a napot anyukáméknál, Éva mamáéknál töltöttük. Éva napi ebédre érkeztünk ide. És ahogy két éve is, kishúgom meglepetés csomagjai vártak bennünket a kis fa alatt. Volt újra meglepetés, öröm, ajándék. Késő délután pedig vendégek is, kereszt-szüleim és unokahúgomék érkeztek egy jó hangulatú, beszélgetős, játékos délutánra.

Köszi Titaaaaa! :)

Dávid napi

2011-12-30T21:51:00.000+01:00

Gyerekkedvencek, legalábbis nálunk. :)

Rozi mama féle brokkolikrémleves

Tetszőleges mennyiségű brokkolit rózsájával felfelé, kellően sós vízben megfőzünk. Majd a megfőtt brokkolirózsákat turmixgépben saját főzőlevével, s adagonként két-három kanálnyi tejföllel összedolgozzuk. Tálalás előtt szerecsendiót reszelünk bele, s mellé kenyérkockákat pirítunk. Nálunk legalább két tányérral fogy belőle, ha ez a leves kerül a fiúk elé.

Mákos guba

Hozzávalók:

6-7 nagyobb kifli
1 liter tej
vaníliás cukor
3 tojás
15 dkg darált mák
8 dkg cukor
5 dkg porcukor

A kifliket hagyd egy kicsit megszikkadni, de ne szárítsd ki teljesen. A tejet langyosítsd meg, de ügyelj arra, hogy ne legyen túl forró. A tojássárgáját keverd habosra a cukorral és a vaníliás cukorral, és adagold a tejhez. Ne hagyd felfőni, mert a tojás kicsapódik!
A darált mákot keverd el a porcukorral. Egy jénai tálat vajazz ki. A felkarikázott kiflik egy részét szórd az aljára. Locsolj rá a tejes keverékből, és szórj rá a cukos mákból. Folytasd így, amíg el nem fogynak a hozzávalók. Tedd előmelegített sütőbe, és közepes lángon süsd 20-25 percig.
(ez a recept nem Rozi mamától, a www.femina.hu-ról származik)

Kiskarácsony, nagykarácsony

2011-12-30T16:33:00.003+01:00

Avagy hogyan teltek idén az ünnepek nálunk.

Forgatókönyv és a sok éves hagyomány szerint. Meghitt volt, nyugalmas, ajándékokkal és örömmel teli.

A fát persze Jézuska hozta (de igazából hármasban díszítettük, szépítettük Danival még 23-án este). És alig vártuk, hogy Dávid másnap reggel felkeljen és rácsodálkozzon. Igaz, akkor már az ajándékok is alatta csücsültek, így a család minden tagja csodálkozhatott, s a fiúk is átküzdötték magukat a szobájuk ajtajára varázsolt akadályon.

kora reggeli csendélet...

reggeli meglepetés a gyerekszoba ajtaján - Dávid átbújt a sajátja alatt

... aztán megkezdődött a maratoni játék, bey blade csata és lego építés.

Késő délután, karácsonyi vacsorára nálunk gyűlt össze családunk apraja-nagyja. Húgomat kivéve, aki idén újra Ausztriában töltötte munkával ezt a napot (is). A fiúk persze tűkön ültek egész délután, alig várták, hogy a vendégek végre megérkezzenek...

várakozók...

esti csilli-villi

egész nap nagy volt az öröm...

az idei menü: Józsiféle halászlé, rántott hal, keleti szószban sült harcsa, saláták, anyuféle sajtos pogi, Rozi mama féle kókuszos tekercs

a játék pedig folytatódott...

ahogyan az ajándékzápor is... :)

Kiskarácsony, Nagykarácsony, jajj de jó volt a karácsony! :)

Négyesben a fa alatt

2011-12-26T21:04:00.002+01:00

Boldog Karácsonyt!

2011-12-24T23:03:00.001+01:00

Karácsony a suliban

2011-12-23T20:14:00.004+01:00

Idén nekünk Dani váratlan megbetegedése miatt elmaradt. A szívem szakadt meg a nagyfiúért, annyira szeretett volna ott lenni...

Karácsony az oviban

2011-12-23T20:14:00.001+01:00

X-faktor emlékképek

2011-12-23T19:38:00.000+01:00

Avagy de jók is voltak azok az x-faktoros szombat esték, a hurkázás, a lazacozás, a hamburgerezés, a sok játék és nevetés...

Soknapos projekt

2011-12-21T20:17:00.001+01:00

Kedvenc videók - most decemberben

2011-12-20T22:15:00.001+01:00

Adventi "hosszúhétvége"

2011-12-11T23:13:00.001+01:00

Múlt pénteken Tamianyuéknál, vagyis Anettéknál gyűltünk össze kreatív délutánra - ahogy tavaly is, mindenki hozott egy ötletet és legalább egy "katicás" gyereket. Az "ürügy" az adventi várakozás volt, a lényeg pedig az a pár óra együttlét, kikapcsolódás. És a mézes süticsodák, a sós, sajtos, Lillanyu féle süti és a forralt bor is, a sokszor felcsendülő zongoraszó és lelkesen játszó gyereksereg. Na jó, sokféle kreatív karácsonyfadísz is készült - dekupázsolt, hajtogatott, drótozott, csudaszépek.

Szombat kora délutántól nálunk nyílt boszorkánykonyha. Kisült az idei mézes és készült sok minden más is, ami egyenlőre TITOK. :)
Vasárnap délután az iskola aulájában gyűltünk össze, hogy a német nyelvű, zenés, táncos adventi műsorban lehessen részünk. Dani is fellépett - imádtam őt a színpadon. :) És persze voltak újabb édes, sós sütik, már az iskola bejárata előtt a roskadozó asztalokon, mellette forró tea, forralt bor is.
Este pedig három gyertya gyúlt az adventi koszorún. Annyira jó dolog ez a várakozás. :) Csak ne lenne olyan hosszú még a bevásárlólistám...

itt még jóval a műsor előtt - a fiú szakasz

a második á-sok az adventi naptárról meséltek

tánc....

Mikulás az oviban

2011-12-11T21:19:00.001+01:00

Mikulás az iskolában

2011-12-08T07:43:00.001+01:00

Mikulásváró desszert

2011-12-06T10:00:00.000+01:00

... az oviba. Azaz néger hóemberek és elhagyott mikulássapkák a csupa-csokis muffinokon.

Domonyvölgyi mikulásváró

2011-12-05T21:24:00.001+01:00

Karácsony Artúr

2011-12-03T22:56:00.001+01:00

"Ma irány a mozi" - ezt a pár szót és egy színes, mozivászonról csent képet tartalmazott az adventi naptár mai ajándéka. Örültek is fiúk nagyon, hiszen nagyon szerették volna már megnézni ezt a filmet. Külön öröm volt, hogy Csiguszék is csatlakoztak hozzánk - egy csodás "véletlen" kapcsán az ő adventi naptárjuk is ezt az ajándékot rejtette. Így aztán ma délután volt pattogatott kukorica, sajtos bécsi perec, háromdés szemüvegünk és nagyon kellemes 100 percünk Arthur-ral és a családjával, ahol mindenki Mikulás szeretne lenni. .

Joulupukki

2011-12-02T21:05:00.001+01:00

A jó öreg, igazi, finn Mikulás ma Budapestre érkezett. A Falusi Ovi kiskaticáival pedig annyira szerencsések voltunk ,hogy mi is ott lehettünk mikor a jéghidegben, lappföldi ködben, néha meginduló hóesésben begurult a Malév járata, a fedélzetén Vele.

Mikor lesétált az utaslépcsőről mi körbeálltuk, a gyerekek (és dalos kedvű felnőttek) énekkel fogadták, és közben jó alaposan megfigyeltük őt. A szakállát például ami olyan igazinak tűnt...

A repülőtéri kalandok után (amibe persze beleértem a belépés előtti átvizsgálást, a buszozást és türelmetlen várakozást) az Airport Hotel lobby szintjén újra találkoztunk vele. Mesélt finnül, amit a gyerekek és mi felnőttek is csak tátott szájjal figyeltünk. A mondandót persze tolmácsolták - szóról szóra magyarul is elhangzottak az intelmek, tanácsok és dícséretek. A gyerekek hatalmas ajándékcsomagot kaptak tőle és lehetőséget egy-egy közös fotóra. Az asztalokon pedig forró csoki és pöttyös rudi - igazi gyerek-kedvenc várt minden apróságot. Persze itt is volt verselés, dalolás és az otthon készített ajándékok, rajzok is eljutottak a Joulupukki-hoz. Sőt, kicsi Dávid félénken, de bátran átadta a díszes, karácsonyi papírba csomagolt kívánságát és biztos vagyok benne, hogy ezúttal a lehető legjobb helyre került, hogy teljesüljön...

kiskaticák és Joulupukki

kívánság átadva, már csak a csizmapucolás van hátra...

Joulupukki - személyéből valami hihetetlen nyugalom, szeretet, békesség sugárzik...

egyszóval - tuti, hogy ő az IGAZI! :)

Kedvenc játék

2011-12-01T21:37:00.000+01:00

... mostanában : Béla papa kiszuperált számítógépe.

Pár perce

2011-11-30T22:47:00.001+01:00

elkészült a fiúk idei adventi naptárja. Várom a reggelt, a meglepetést. Nagyon.

Már majdnem tél..

2011-11-28T22:24:00.001+01:00

Adventi hétvége

2011-11-28T21:12:00.001+01:00

Meggyújtottuk, majd elfújtuk az első adventi gyertyát a koszorúnkon, fergeteges házibulival megünnepeltük Fédra ötödik születésnapját és elintéztünk egészen sok dolgot Jézuska "helyett". Mellette egészen röviden Esztergomban is jártunk. De ezúttal nem a híres bazilikát és a belvárost látogattuk meg, hanem a kertvárosi rész apró kis repülőterét, illetve annak hangárját, ahol Rubik Ernő, egyik leghíresebb magyar repülőgéptervezője emlékére szerveztek kiállítást és koszorúzást.

Adventi koszorúnk, idén

2011-11-20T20:54:00.001+01:00

Papagájos

2011-11-19T19:36:00.000+01:00

Hogy mi változott mióta nálunk lakik Rio Pintyőke, a papagájunk? Például megváltozott a blog címe. A házban pedig kóbor üveggolyók, bionicle darabok, bakuganok, mighty beanz babok és bayblade pörgentyűk mellett néha itt-ott papagáj pottyantást is találni. Én pedig inkább sapkában vagy valamiféle más fejfedőben jövök-megyek, ha a madár a kalitkán kívül röpköd - ugyanis a fejem búbját, illetve a hajamat valamiféle fészeknek nézheti a kis madár, ott érzi legjobban magát. De azért én is imádom! :)

Sült libacomb

2011-11-13T20:25:00.001+01:00

Hihetetlen, de igaz - múlt pénteken hatodszorra vonultunk az őszi szürkületben a Falusi ovi apróságaival és nevelőivel együtt, szorgos, szülői kezek által készített lámpásokkal a kezünkben a Falusi Óvodától egészen a Szent Kereszt katolikus templomig Márton nap alkalmából. A hagyományok szerint, lovas felvezetéssel, a zeneiskola diákjainak élő muzsikaszója mellett. Dávid büszkén lépdelt a kiskaticák között, Dani pedig büszke iskolásként a Katica csoport apróságai között. Idén is volt nagycsoportos előadás német nyelven, Szent Márton legendájáról a templomban, puha sajtos és sós perec, forró citromos tea és illatos forralt bor a templom előtt. És persze újbor kóstolás és idén először (talán nem utoljára) lehetett tombolán sült libacombot is nyerni a vacsora-asztalra. Dávid kicsi keze idén szerencsés volt - az egyik sült libacombot mi cincálhattuk szét már itthon. Elárulom - irtó finom volt.

útra készen a kiskaticák

és a nagyobbak is...

a lámpások

itt már a templomban, az előadás alatt

Márton napi készülődés az oviban

2011-11-07T21:55:00.001+01:00

Nagyon ősz

2011-11-06T19:29:00.001+01:00

Kuponvilág

2011-11-04T21:09:00.002+01:00

Személy szerint nagyon szeretem a kuponos oldalakat. És számtalanszor éltünk is már a kuponos lehetőségekkel. Mármint, hogy féláron vitorlázzunk, mozizzunk, közlekedjünk, szórakozzunk. Legutóbb sógorom kedvenc éttermébe, az Okay Italia-ba "lőttünk" kuponokat, hogy féláron vacsorázzunk egy jóízűt. És nem csalódtunk ezúttal sem. Nyam nyam. És azóta már vannak újabb kedvezményes ötleteim... jórészt a fiúknak.

Élményváros

2011-11-04T20:49:00.003+01:00

Ha jól emlékszem még valamikor tavasszal nyertük tombolán a négy VIP gyerek belépőt a Dunakeszi határában épített Élményváros játszóházba, amely weboldalán azt hirdeti, hogy Magyarország legnagyobbika. Sokszor készültünk már ide tavasz óta, így nagyon vártuk, hogy végre lássuk is ezt a hatalmas helyet. Végül e hét csütörtökön került sor rá. A négy VIP jegyből kettőt felajánlottunk Csiguszéknak, akik hatalmas lelkesedéssel elkísértek bennünket. Bár nyitás után jóval, 10 óra után érkeztünk, alig lézengtek a hatalmas térben. Úgy 15 gyerek és 8-10 felnőtt lehetett rajtunk kívül az 5000 négyzetméteren. A gyerekek hamar felengedtek és sorra fedezték fel a játékokat. Amelyek legnagyobb részét a szabadtéri rendezvényekről is jól ismert ugrálóvárak alkotják. Van fáraós, teknősös, pálmafás-papagájos, vonatos, labdás, ugrálós, bebújós, kiscsúszdás, nagycsúszdás. Persze nem hiányzik a trambulin innen sem - sőt, olyan is létezik itt, amelyen a felnőttek is gondtalanul ugrálhatnak (valami csúúúúcs volt). Van még csocsóasztal, hintayo, ping pong és biliárd asztal, építőkockák és zsetonos szórakozás - elektromos kisautó például. Ja és hokipálya, ahol a legöbbet mulattunk és küzdöttünk. A verseny eredménye - Csiga - Halacska család 8-8. Abszolút döntetlen.

A három és fél órás játék után ugyanakkor megbeszéltük a fiúkkal - az élményváros nem lesz a leghatalmasabb élményeink helyszíne...

A Mátra ősszel, képekben

2011-11-01T21:44:00.000+01:00

Ősszel a Mátrában

2011-11-01T21:35:00.003+01:00

Közhely, de igaz. A Mátra vidéke ősszel a leges legszebb. Verőfényes napsütésben, színes lombkoronák között, a bátran fejünkre hulló falevelek alatt. Három napot töltöttünk el ebben az őszi paradicsomban, egészen pontosan Mátraszentlászlón. Innen túráztunk (gyerekmértékkel számolva) jókorákat. Három család, hat felnőtt és hat gyerek - avagy Pokiék, Orsiék és mi. Csattogtunk az avarban, gyűjtöttünk botokat és terméseket, találtunk kincseket rejtő geoládát és élveztük a természet minden más apró ajándékát - az itt-ott felbukkanó, ducira hízott mohaszőnyeget, a kidőlt fákat, apróbb szakadékokat. Este pedig, mikor a hosszú kilométerek után kitikkadt gyereksereg már az igazak álmát aludta - mi felnőttek folytattunk világmegváltó beszélgetéseket. Csudijó hely ez a Mátra. :)

az egyetlen képünk ahol a teljes gyereksereg szerepel ... :)

volt játék az erdőben (is)

a megtalált geoláda (ahogy Dávid nevezi "legoláda")

Dani kezében egy "na, ez már nem semmi" méretű bot

na jó, nem csak a fák koronájáról hullottak a fejünkre a levelek...

Galyatetőn, a vadászlesen

apró vadasparkban is jártunk, azaz etettük sárgult levelekkel

a kerítés túloldalán ránk váró jószágokat

és itt már a mini kalandpályán...

Happy Halloween!

2011-10-31T21:16:00.000+01:00

Halloween-ra hangolódva

2011-10-23T19:47:00.002+02:00

Ez a széles mosolyt

2011-10-22T15:41:00.000+02:00

küldjük a világnak. Avagy a fiúk kedvenc képe a Budapesten is járó B747-8-as gépről a sok közül amit apa készített nem is olyan régen...

Új lakó

2011-10-19T22:47:00.002+02:00

Új lakó költözött a házba. Májusban vásárolt törpepapagájaink tragikus hirtelenséggel, a fiúk legnagyobb bánatára, egy nap leforgása alatt elpusztultak. Hogy eltüntessük a gyerekek rossz kedvét és könnyeit, az űrt amit a kis lények elvesztése okozott - új lakót fogadtunk a házba. Egy kézzel nevelt, két hónapos nimfapapagájt. Irtó kedves, szelíd, bújós kis jószág, aki sokat ejtőzik mostanában a nappali-konyha-étkező háromszögében. És Dani kezén, vállán.
Neve még alakulóban, Dávid következetesen, az első pillanattól kezdve "Pintyőkének", Dani pedig bizonytalanul "Riónak" nevezi. És persze egyikőjüknek sem tetszik, amit a másik kitalált. :)

Még mindig luxus

2011-10-19T22:40:00.001+02:00

Picit a gyerekeknek is részük lehetett a luxusban. Két délután erejéig. Dávid a szállodában töltött idő alatt szinte végig az ágyon ugrált, Dani pedig mindenhová benézett, kutatott, felfedezett. Aztán találtak egy német nyelvű tévécsatornát, amit hosszú hosszú percekig áhítattal bámultak. :)

Öt nap luxus

2011-10-19T22:32:00.000+02:00

Egyenlőre csak képek, aztán ha lesz időm írok is az öt napos "luxusbörtönben" (Corinthia Grand Hotel Royal-ban) töltött időnkről. Azaz saját céges konferenciánkról, ahol volt munka látástól vakulásig, reggel hattól éjfélig. Na jó, élményből is jutott bőven...

"Nagyszabású légiközlekedési műszaki konferenciát rendez a Malév leányvállalata, az Aeroplex Kft. Budapesten az IATP (International Airlines Technical Pool) non profit szervezettel karöltve. Az október 8. és 13. között zajló eseményen több mint 100 légitársaság, valamint további 50 műszaki kiszolgáló cég vesz részt több mint 70 országból.

Az IATP célja a tagok forrásainak (alkatrészek, eszközök és eljárások) közös használata, megosztása, s mindezzel a tagok költségeinek csökkentése, működési hatékonyságuk javítása. A szervezet által szervezett konferenciákon a tagok évente kétszer találkoznak, immáron több, mint 60 éve. A közel 450 résztvevő a szakmai előadásokon és megbeszéléseken túl Budapest nevezetességeivel és a magyar konyha remekeivel is megismerkedik. A 104. IATP konferencia főszponzora a Malév Zrt., házigazdája pedig az Aeroplex Közép-Európai Kft., mely számára nagy elismerést jelent, hogy mint karbantartó vállalat a világon elsőként nyerte meg a konferencia rendezési jogát, és ezzel a világ légifuvarozóinak és karbantartó vállalatainak figyelmét a magyar fővárosra tudta fordítani."

Autómentes hétvége

2011-10-16T21:44:00.000+02:00

Múlt hétvégén csak tekertünk és tekerve tekeregtünk. Éva mamákhoz ebédre, Rozi mamáékhoz délutáni ejtőzésre, aztán a város végébe, a puszta közepére, hogy mi is lássuk a világ legnagyobb repülőgépét ahogy a ferihegyi betonon landol.

Káposztafesztivál

2011-10-16T21:35:00.001+02:00

is volt nálunk még szeptemberben. Dani idén másodszorra vonult a város legnagyobb rendezvényén, s iskolájuk meg is szerezte az előkelő első helyett a felvonulók között. Nemzetiségi ünneplőjükben rótták az utcákat a rengeteg érdeklődő között, majd jókat ettünk, ittunk, káposztáztunk, játszótereztünk, ejtőztünk, koncerteztünk. Sőt jól el is fáradtunk a szabadban délelőtt tíztől este nyolcig.

Danivers

2011-10-15T22:34:00.002+02:00

"Holnapsoroló"

Hétfő, kedd, új nap
Hány napod van? Hét...
Hétfőn iskolába járós
Kedden kosár elől menekülős
Szerdán focira járós
Uszis csütörtök
Edzős péntek
Szombat szombatos
Vasárnap nyaralós

Papírgyűjtők

2011-10-03T19:45:00.000+02:00

... és a papírokkal teletömött dobozok, amivel mi járulnánk hozzá ahhoz, hogy az osztály megnyerje a legtöbb papír gyűjtéséért járó osztálykirándulást.

Fantasyland

2011-10-02T20:44:00.001+02:00

Most már nem is olyan kicsi Nimi öt éves lett. Ezúttal "Fantasyland"-ba szólt a meghívónk, hogy jól megünnepeljük őt az omszki tó hangulatos partján...

sok közös vonatozással...

golyótengerbe ugrálással...

furfangos kalóz-feladatokkal....

versenyivással...

kincskereséssel...

az elmaradhatatlan tortázással...

és bulizással.. :))))

Allora...

2011-10-02T20:16:00.001+02:00

(a Sforza kastély előtt)

Milánóba már jó ideje készültünk. Eredetileg több napra, a varázslatos Lago Maggiore beiktatásával, gyerekekkel együtt, még a fülig nyárban. A szabadjegyünket is erre a desztinációra módosítottuk még tavasz legelején. Végül egy röpke nap lett az utazásból, édes kettesben. Múlt csütörtökön. Mielőtt lejárt volna a tavalyi szabadjegyünk.

Hét huszonötkor szálltunk fel Ferihegyről és tíz előtt néhány perccel már Milánó belvárosában, a Sforza kastély szökőkútjánál ejtőztünk.Onnan villamosoztunk el a város egyik legrégebbi tujájával, amely 1928 óta gördül az olasz síneken. Nosztalgikus, kedves, belül csupa csupa fa nosztalgia kocsik ezek, amin a városnézés aztán még kellemesebb. A híres Scala-nál szálltunk le, hogy készítsünk néhány képet az átlagos, de annál híresebb épületnél. Itt, a Scala szomszédságában ültünk be egy kedves kis kávézóba is, ahol első cappuccinonkat és olasz sonkás, sült panininket fogyasztottuk. És azt is megtanultuk, hogy a cappuccino ára duplája, ha azt nem állva fogyasztjuk el.

(a kastély főbejárata)

(a híres 4-es villamos kívülről...)

(....és belülről)

(Teatro alla Scala)

(a kávézóban - először nem értettük miért marad mindenki a pulnál...)

(mi az egyik kis asztalnál foglaltunk helyet)

Innen laza sétával folytattuk az utunkat, a kupolás, nagyon híres, csupa nagy márkát felvonultató Galleria Vittorio Emanuele II bevásárlópasszázson át egészen a Dómig. Először ejtőztünk a hatalmas, emberekkel és rámenős afrikai árusokkal teli dóm téren, aztán megcsodáltuk a belülről is Olaszország második legnagyobb templomát, sötét tónusú padsoraival, díszes oltáraival, rengeteg sírhelyével, kandelábereivel és hatalmas felületű üveg festményeivel. Nem sokkal később a dóm tetejére is feljutottunk (erőnket tartogatva lifttel), hogy megnézzük azt a rengeteg apró kis szobrot, furcsa képződményt amellyel a gótikus templomot díszítik és felfedezzük a pazar kilátást is, amely a városra és a Piazza del Duomo-ra nyílik.

(hasbehúzós pózolás a híres bevásárlóközpontban)

(a híres, gyönyörű kupola ugyanott)

(Duomo...bellissimo...)

(a dóm egyik ablaka)

(itt már a dóm tetején)

(ahol ilyen furcsa alakzatokkal is találkoztunk)

(végre egy közös kép Milánóban...)

(Piazza del Duomo)

A dóm látogatása után hosszan andalogtunk még a milánói utcákon, nevesebbnél nevesebb divattervezők ruhakölteményeit csodálva. Na persze az is előfordult, hüledeztünk, esetleg szörnyúlködtünk a kirakatok előtt. Tésztát falatoztunk ebédre az egyik étteremben, aztán fagyit majszolva felejtkeztünk bele egészen a milánói Fashion Week forgatagába miközben mellettünk modellekkel készítettek interjút, velünk szemben pedig csak úgy csattogtak a fényképezőgépek - olasz média és modellsztárok érkezését megörökítve. Még belefért a napba egy cappucino (ezúttal állva) aztán egy rövid séta, még egy villamosozás és egy hosszabb séta, fűben pózolás a Sforza kastélyt körbeölelő hatalmas parkban.

(lépten nyomon divatbemutatókba botlottunk a Fashion Week miatt)

(na... hogy tetszik? )

(táskadivat...)

(volt néhány furcsa figura a szőnyeggel borított utcákon)

(itt már a késő délutáni ejtőzés a fűben...)

Nap végére egészen elfáradtunk, aludtunk a vonaton a milánói repülőtér felé, és a gép fedélzetén is már Budapest felé. Este 10 után nem sokkal pedig már puszit leheltem a fiúk arcára, persze csak óvatosan, fel ne keltsem őket, hiszen már jóízűen aludtak...

Kortalanul

2011-09-26T22:42:00.000+02:00

Vannak olyan szerencsések, akik hatvan éves koruk felett is a tizedik születésnapjukat ünnepelhetik. És mindemelett még mindig nagyon jól néznek ki.

10 éve emelkedett újra a levegőbe, hosszú kényszerpihenő után a HA-LIX lajstromjelű LI-kettes repülőgép. Amely a világon egyedülálló, hiszen egyetlen még repülőképes darab a típusból. Amely egy valóravált álom, hiszen roppant kevés, de annál lelkesebb ember hatalmas elhivatottsága, szaktudása tette repülhetővé, működőképessé a gépet. Büszke vagyok rá, hogy ebben a csapatban kollégáim is dolgoznak és arra is, hogy a 10. születésnapon mi is ott lehettünk a párommal. Ezúton is köszönet érte. Élmény volt.

Búcsúztunk

2011-09-21T23:27:00.002+02:00

Idejét sem tudom, hogy mikor volt ilyen meleg, napsütéses, nyárias búcsú itt Vecsésen. Ilyenkor, szeptember derekán legtöbbször már jócskán a sárban tapicskolunk, őszi cipőt húzunk, hosszú nadrágot és pulcsit hordunk. De idén majd megfőttünk a melegben és a szimulátorban, a fiúk izzadtak az ugrálóvárban, a dodzsemben és a kisautókban. Nem is volt keletje a forró főtt kukoricának és frissen készült kürtös kalácsnak. Idén szerintem rekordot is döntöttünk. De nemcsak hőfokban és páratartalomban. Két gyerekkel, kb. egy óra alatt sikerült elkölteni azt a nem kevés pénzt amit az idei mulatozásra szántunk... Na jó, a képeket nézegetve azért megérte!

Ihlet

2011-09-18T22:47:00.001+02:00

Ha ihlet van, minden van. Még a fiúk kedve is megjön egy kis festegetéshez... (A képekből a középsőt kicsi Dávid, a többit Dani készítette.)

Kétkeréken a Dunakanyarban

2011-09-18T21:55:00.000+02:00

2011. szeptember 11., vasárnap

Korán kelés, reggeli macskajaj, gyors készülődés, bringapakolás, indulás. Érkezés Csiguszékhoz Daniért, vidám reggel, sok gyerek, nyolc lány, két fiú, két szülő. Mosolyok, élmények, reggeli kávé, majd nagy sietség. Érkezés Pokiékhoz Dávidért, élménybeszámoló, játékról, jól alvásról, aligevésről, csendesen jól viselkedésről, majd indulás tovább. M0-ás, döcögés két álomba szenderült gyerekkel a hátsó ülésen, újpesti találkozó Orsiékkal. Aztán gurulás már együtt, négy keréken tovább, a csomagtartón a kétkerekűkkel, egészen Verőcéig. Verőcén P+R, játékosra festett alagútban kergetőzés, majd vonaton zötyögés egészen Zebegényig. Zebegénytől Verőcéig két keréken gurulás, menet közben kődobálással, bohóckodással, hosszúra nyúló hangulatos ebéddel, majd rengeteg felfedezéssel a kompkikötőben. A horgászcuccot már megint otthon hagytuk… A táj végig gyönyörű, a visegrádi várat ebből a szögből még sosem láttuk. Az idő fantasztikus, rajtunk a 30 faktoros, Dávidon a Zebegényben vásárolt kék kiskalap is. Tűz a nap, kevés az árnyék, még szerencse, hogy legtöbbször lejt az út. Zebegény, Nagymaros, Verőce, végig a Dunapart mentén, dombok között, mégis síkon. Tekerés, ejtőzés, Dunával ismerkedés fél napon és majdnem 18 kilométeren át négy gyerekkel, majd levezetésképp játszóterezés, paplanon henyélés, hjajj de jó volt érzés. Bicajozni jóóóó.

Családrajz

2011-09-14T20:56:00.000+02:00

Készítette kicsi Dávid 2011. szeptemberében, az oviban.

Buli

2011-09-13T21:17:00.002+02:00

Unokahúgom 30 éves lett a hétvégén. Szombat estére nagyszabású bulit is szervezett a félig kész, fantasztikusan tágas és modern házukban. A buliban aztán irtó jól éreztük magunkat. Jöttünk, mentünk, beszélgettünk, ettünk, ittunk, táncoltunk és olvasgattuk a frissen vakolt falra vetett írásokat. Volt fasírt, kovi ubi, rizslámpák, mécsesek, zsindelyes és szeremley. Sok jó ismerős, volt osztálytárs, még több rég nem látott rokon és tűzijátékos tortázás.

A számunkra jól sikerült estéért hálás köszönet barátainknak, akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre. Merthogy ők vigyáztak a mi gyerekeinkre amíg mi hajnalig buliztunk. Dani Csiguszéknál volt, Dávid Pokiéknál. Elárulom, ők is jól érezték magukat. És alig várják, hogy mi újra bulizni készüljünk...

Vacsora

2011-09-08T21:58:00.000+02:00

Irtó finom sajtos, tejszínes gnocchi készült ma vacsorára, amire aztán nem túl nagy gourmand fiaink egyátalán nem voltak vevők. Valahogy nem békültek ki a mozzarella végtelenbe nyúló, villára akadó darabjaival. Na jó, apa is kevert bele némi zöld pesztót, hogy meg tudja enni. A végén Dávid kecsöpöt (!) falatozott némi sült krumplival, Dani pedig sült krumplit mustárral (!). Ez mind olyan, mint a párom kecsöpös kenyere. Így szeretik. Én meg így szeretem őket. De legközelebb azért megehetnék az irtó fiam, sajtos tejszínes gnocchit vacsorára.

Vízibázis

2011-09-07T21:22:00.000+02:00

Amikor már azt hiszem, hogy a körülöttünk uralkodó káoszt nem lehet tovább fokozni, azaz nem lehet még nagyobb rumli a házban és a kertben, a fiúk bizony erre is rá tudnak cáfolni. Erre élő példa a napokban épített vízibázis, vagyis valamiféle akvárium mindenféle átjárókkal, levegőztetőkkel, konyhai műanyag edényekből, lego-ból, tömérdek mennyiségű vízi élőlénnyel. Neked is tetszik? :)

Szeptemberegy

2011-09-01T21:25:00.000+02:00

Kicsi Dávid nem aludt jól éjszaka. Át is fészkelt hozzánk valamikor hajnalban a hitvesi ágyunkba. És ez volt a mi szerencsénk. Ugyanis hat negyven körül valamikor véletlenül kicsi Dávid fejbe rúgott. Erre keltem. Illetve tőlem szokatlanul ekkor ugrottam fel az ágyból mikor az órára néztem. Pedig előző este gondosan beállítottam a telefonomon az ébresztőt, öt óra ötvenötre. Azt már csak ma reggel vettem észre, hogy a néma funkciót nem kapcsoltam ki rajta.

Elárulom, végül időben elkészültünk, bár az is igaz, hogy Hannáék megörültek nekünk nagyon már az iskola kapujában mikor összefutottunk. "Jaj de jó, legalább együtt leszünk az utolsók." - számítottak ránk, mint utolsóként érkezőkre, ahogy mindig.

Dani cipő bélését még előző este téptük ki az ünneplő cipőből. Júniusban vettük a fekete fűzőset, az évzáróra. És tegnap este, kilenc után nem sokkal derült ki, hogy röpke két és egy negyed hónap alatt ki is nőtte. Így cipőbélés nélküli, még így is szűk cipőben táncolta el Dani az idei évnyitó nemzetiségi táncát. Így galoppozott, perdült, fordult, szökellt.
A meghatódottságtól, és a néha, nagy valószínűséggel a "cipőnyomásból adódó" ügyetlenkedés miatt bizony meghatódtam, csak úgy potyogtak a könnyek szememből. Kicsi Dávid nem is tudta mindezt mire vélni a karjaimban. A lényeg, hogy ügyesek voltak a másodikások, nagyon.

Az oviba persze jócskán késve értünk át, az évnyitó után nem sokkal. A többiek már békésen reggeliztek. Dávid Csigapunak köszönhetően majdnem az ovi ablakán érkezett, aztán mégiscsak a sokkal konzervatívabb, ajtón keresztül érkezést választottuk. És aztán puszilkodtunk, búcsúzkodtunk, integettünk egymásnak. És az ablakból integetéskor bizony legörbült kicsi Dávid szája.

Aztán így utólag, ezt a szeptemberegyet, bár nagyon nem várták, mégis nagyon élvezték a fiúk. Dani már bepakolt holnapra, matek, olvasás, rajz és ének órák lesznek. Dávid pedig várja, hogy holnap újra mehessen az óvodába. Hogy is mondta? "Anya, olyan jó volt a sok barátommal játszani az oviban. Én most már minden nap oviba fogok járni..."

Készülődünk...

2011-08-28T21:15:00.000+02:00

Csúszógumi

2011-08-25T22:05:00.000+02:00

Avagy a rekkenő hőségben a ceglédi Aqua Centrumban jártunk. Tök jó volt. Csúsztunk a piroson, a sárgán, a vad folyón, aztán a szelíden, a csövön, a kimikázén. Csúszógumival vagy anélkül. Sodródtunk az élménymedencében, ugráltunk a mélyvízbe. Volt hot-dog, hamburger, palacsinta és főtt kukorica. És nem volt tömeg. Ja, és mennénk újra…

Tiszaparti képriport

2011-08-25T21:38:00.000+02:00

Jövő nemzedéke

2011-08-21T21:11:00.001+02:00

Az egyikőjük talán pilóta lesz. Ő imádja a repülést. Nem is fél tőle, mindig repülne. Bármikor, bárhová. A másikójuk inkább mérnöknek való. Mindent átgondol, alátámaszt, csak ez alapján dönt. Ő elfogadja a repülést, ami szükséges ahhoz, hogy gyorsabban eljussunk A-ból B pontba.

A hangárlátogatásokat pedig egyenlőre mindketten élvezik, hiszen ez egy tényleg egészen más világ. Ráadásul az én napomat is feldobják odabent. :)

Kimenőn

2011-08-15T22:40:00.001+02:00

Nem mondom, hogy nem volt lelkiismeret-furdalásom a Balaton frissítő vizében lépkedve vagy a ragyogó napsütésben, a parton napozgatva. De azt sem mondom, hogy nem utaznék el újra, mert annyira nagyon jól éreztük magunkat. Nem mondom, hogy jó volt minden, mert a szállásunk egyáltalán nem volt jó. Sőt. Bár ezúttal négy csillagosba foglaltunk, a szolgáltatások valahol két csillag alatt vánszorogtak. Nem mondom, hogy nem éreztem magam újra húsz évesnek, mert körülbelül ennyi lehettem a hétvégén. De azt sem mondom, hogy nem “Jó napot”-tal, “Jó estét”-tel köszöntek nekünk a “Szia” és “Sziasztok” helyett, mert mindenki udvariasan így köszöntött. Ezek szerint ők nem látták rajtunk, hogy újra húsz évesek vagyunk. Haverok, buli, Balaton. Nosztalgia, rötyögés, röhögés. Avagy két nap a világ... :)

(A képek NEM photoshop-pal készültek!!!)

Egy hét Bükfürdőn

2011-08-11T22:51:00.001+02:00

Hihetetlen nyugalom, gyönyörű természet, határtalan csend és fantasztikus fürdő fogadott Bükfürdőn bennünket múlt héten. Ez az egy hét csak a pihenésről, a sokáig alvasról, a felhőtlen pancsolásról, bármikor játékról szólt. Sodródtunk a medencében, fürödtünk az élményekben, csúszógumiztunk, gyógyultunk, sókamráztunk, malmoztunk, sakkoztunk, papagájokat tanulmányoztunk, sünit, nyulakat és mókust kergettünk, hattyúkat etettünk. Volt, hogy meggyulladtunk, volt, hogy fáztunk, egyszer el is áztunk. Két apró, egy-egy délelőtti kirándulással bolondítottuk csak a hetet - Kőszegen és Szombathelyen jártunk. Egyébként pedig csak pihentünk, Bencéékkel együtt, akik öt napra szintén Bükfürdőre, a nyugalom paradicsomára látogattak..

Találós kérdés

2011-08-11T22:10:00.000+02:00

Hol találod (ezen a nem túl jól sikerült, telefonnal készített) képen kicsi Dávidot?

Vannak napok

2011-08-07T21:28:00.000+02:00

percek, pillanatok, amelyek felejthetetlenné vésődnek az ember gondolataiba. Nekem egy ilyen élmény Szilvi születésnapi köszöntése még júliusból, a Cream Cafe-s vacsorával, a meglepetésekkel, a kívánságlámpásra rajzolással, gondolatokkal, kívánságokkal, a fényképezőgép előtti, rubintrékás pózolással ...

Matukaaaaaa

2011-08-07T21:08:00.001+02:00

avagy a legeslegújabb, legkedvesebb Dávidkedvenc.. :)

Erdélyi képriport - 2

2011-08-07T21:07:00.000+02:00

Edélyi képriport - 1

2011-08-07T21:06:00.000+02:00

Időhiány miatt egyenlőre csak képek, aztán (terv szerint) jön a részletes élménybeszámoló is...

Volt egyszer egy szülinap

2011-07-31T21:03:00.000+02:00

Káprázat és csoda

2011-07-31T15:14:00.000+02:00

Káprázatra és csodára készültünk tegnap. Aztán úgy alakult, hogy jócskán késve érkeztünk a Nagycirkuszba a félretett jegyeinkért. Így a káprázatról és csodáról ezúttal lecsúsztunk, és változatlanul készülünk rá. A Városligetben azért egy jót sétáltunk...

Kertdíszek sk.

2011-07-31T11:41:00.000+02:00

A mi kis kertünk

2011-07-31T11:36:00.000+02:00

Egyik kutya, másik eb

2011-07-29T21:54:00.000+02:00

Idén ilyen

2011-07-28T22:34:00.002+02:00

a július. Hűvös, majdnem hideg, mindig nedves, sokszor esős. Gumicsizmás, hosszúnadrágos, szabadidőruhás. A kert közben csupazöld, csudaszép, mi mégis bentről figyeljük azt, a hol szitáló, hol szakadó eső és szakadatlanul érkező szürke esőfelhők mellett. Ráadásul a csigák elfoglalták a mi nyári birodalmunkat... :)))

Hol vagy nyár??

Repülő macis vakáció

2011-07-25T22:40:00.000+02:00

Csupa csupa zöld. Rikítóan világos zöld fű, sötétebb tónusú fenyvesek, dimbek, dombok, hegyek, völgyek. Mellette megbízhatatlan utak, kátyúk, gödrök, minden sarkon gumijavító. 40 perces, röpke, fapados repülőút, aztán 1100 megtett kilométer már autóval. Felfedezések, rácsodálkozások, páratlan természeti adottságok. Sűrű erdők, zubogó patakok, széles tisztások. Ízletes áfonya pálinka, roppanós bőrű pisztrángok, irtó finom kürtös kalácsok, ízetlen puliszka, szúrós borvíz. Díszesre faragott, néhol csicsásra festett székelykapuk, szénával tömött, lóval hajtott szekerek, néhol szegénység, mindenhol egyszerűség, mégis gyönyörűség. Legendák, történetek, sorsok, sírok, templomok. Kristály tiszta vizű hegyi tavak, kávézacc színű, sós, lebegős vizek. Ízes magyar hang, szó, írás mindenhol. Rádióban, üzletekben, feliratokon.

Erdély gyönyörű. 5 nap kevés is hozzá… Hogy mi Csiguszékkal együtt mit láttunk, éreztünk, tapasztaltunk belőle?

Jókat lubickoltunk Európa egyetlen, a világ legnagyobb heliotermikus tavában, a Medve tóban

Sétálgattunk, kisvonatoztunk, felfedeztünk, lángosoztunk, kukoricáztunk Szováta belvárosában,

a Medve tó körül.

Lebegtünk a parajdi strand hihetetlenül sós vizében.

Hosszú órákat gyógyultunk a parajdi sóbánya hatalmas üregeiben..

és türelmesen vártunk a gyerekekre...

amíg ők kedvükre ugráltak, kergetőztek, játszottak, hintáztak.

Nézelődtünk, vásárolgattunk és ismerkedtünk a helyi szokásokkal Korondon..

Roston sült pisztrángot, mics-et ettünk mustárral Vármezőn, ahol persze a horgászatot sem hagyhattuk ki.

Innen aztán 6 kövér pisztránggal tértünk haza...

Innen folytatom...

Kalimera! - 5

2011-07-24T12:04:00.000+02:00

Utolsó előtti nap újra autóztunk, hajókáztunk, hogy a fiúknak is közelebbről megmutathassuk a híres zakynthosi hajóroncsot. A nyaralás legnagyobb élménye volt ez a látogatás és elárulom, a legkedvesebb képeink is itt, ezen a napon készültek.

Útközben, az autóban, a hajóról is sok érdekességet fedeztünk fel

a főútvonalon vonuló kecskéket

gyönyörű tengerparti szakaszokat

hangulatos fagyizókat

Posseidon arcát

a több, mint ezer éves olajfát

A nyaralás utolsó napját Tsilivi homokos partján és az apartmanház medencéjénél töltöttük. Este pedig a szemközti, görög étteremben laktunk jól és egy hangulatos esti sétával búcsúztunk a szigettől.

Tizenegy

2011-07-17T22:55:00.005+02:00

Falravaló

2011-07-17T22:53:00.002+02:00

Kalimera! - 4

2011-07-17T22:46:00.000+02:00

Zakynthos szigetén számos méregdrága hajóút várja a turistákat garantált teknőslesre. Mi ezúttal egy sokkal olcsóbb és egyszerűbb megoldást választottunk a nagy találkozáshoz. Korán keltünk és egyenesen Laganasba, avagy Zakynthos "Ibizájára" készültünk. A britt fiatalok paradicsomába, ahol éjjel-nappal valósággal hömpölyög az élet és hangosan szól a zene. Bárok, éttermek, szórakozóhelyek sokasága várja itt a szórakozni vágyókat. Nekünk kicsit túl sok volt ez a falu, nem beszélve arról az illúzióromboló látványról, anu kora reggel a városba érve fogadott bennünket - ekkor a szemét hömpölygött az utcákon.
Na de visszatérek a mi teknősös élményeinkre. Agios Sostis kikötőjébe igyekeztünk, ahol mi is találkozhattuk Zakynthos szimbólumával, a caretta-caretta teknőssel. Mire odaértünk a halászok is lassan befutottak a nyílt vízről és rögtön meg is kezdték a hálóba akadt zsákmány válogatását. Ilyenkor érkeznek a kikötőbe a teknősök is - reggelizni. A vízbe pottyantott, a halászoknak felesleges halakat, apró rákokat falatozzák.
Szóval láttuk őt! Egy hatalmas, kifejlett példány úszkált a halászhajó körül zsákmányra várva. A páncélja vagy egy méter átmérőjű volt, valóban óriási. Abban családilag egyetértettünk, hogy búvárkodás közben bizony mindegyikünk megijedt volna egy ekkora teknőspéldánnyal való találkozásnál. A teki sokszor fújtatott a felszínen, egészen furcsa hangon, aztán újra és újra lebukott a víz alá. Elkapta szinte az összes bepottyanó potyakaját és komótosan úszkált a hajó körül. Hosszan időztünk itt, nehezen tudtunk elszakadni a jókora teknős látványától.

A nap hátralévő részét és a következő napot strandolással töltöttük.

... és persze nem maradhatott el az élménypark látogatása

és a horgászat sem...

egyik este pedig még egy tipikusan görög, de inkább turistaízű vacsorára is ellátogattunk.

Kalimera! - 3

2011-07-14T22:53:00.001+02:00

Zakynthos leghíresebb látnivalói kétség kívül a Kék barlangok és a Navagio-öböl. Ide készültünk harmadik nap, de útközben még vettünk egy ingyenes gyógyfürdőt Xigia-ban. Xigia egy kis falu, ami egy nehezen megközelíthető partszakaszon fekszik a sziget észak-keleti részén. Itt a tengervíz alatt kénforrások működnek, amelyek erős kénszagát bizony már messziről érezni lehet a levegőben. A kénes víz jótékony hatással van az ízületi fájdalmakra, bevált narancsbőr elleni szer és a bőrt is megszépíti. Nem utolsó sorban pedig valami gyönyörű árnyalatot ad a tengervíznek.

A gyerekek persze egészen mást fedeztek fel ezen a partszakaszon. A magasba meredő sziklák kellemesen hűvös árnyékot adtak a homokozáshoz és úszkálva egy kisebb barlangot is be lehetett venni a vízben.

innen érkeztek az üdítők a partra Xigia-ban

A híres kék barlangot kizárólag hajóval lehet megközelíteni. Így mi is hajóra szálltunk a sziget legészakabbi csücskében, ahonnan a hol indigókék, hol lehetetlenül azúrkék vízzel teli hasadékokhoz hajóztunk. Hihetetlenül változatos árkádok között, alatt, mellett suhantunk el, a merészebbek pedig csobbanhattak is egyet a kékségben. A kishajónk üvegfenekű volt, így menet közben vagy épp a pihenők alkalmával le sem vettük onnan a szemünket – kishalak, nagyhalak, apró korallok tárultak elénk. Szerettük volna, ha olyan szerencsések vagyunk, hogy láthatjuk a csak a kék barlangnál élő mediterrán fókát is, de a nyilvántartott 3 vagy 4 példányból sajnos egyik sem úszott felénk. De enélkül is lenyűgöző látvány volt ez a sziklás partszakasz.

A Kék barlang látogatása után egy tágasabb, masszívabb hajóba navigáltak bennünket. Ezzel utaztunk aztán a sziget nyugati részén fekvő Navagio öbölbe, az ódon hajóronccsal a közepén. Hófehér homok, hófehér kövek, hatalmas, impozáns sziklák, hihetetlenül kék, csodálatos víz fogadott itt bennünket. És sajnos hatalmas nyelvű hullámok is. Így ezúttal csak felnőttek ugorhattak vízbe, hogy a partra kiúszva járjanak egyet a forró homokban a rozsdás, itt-ott graffitis hajóroncs körül. Ekkor fogadtuk meg, hogy ide még mindenképp visszajövünk, hogy a fiúk is felfedezzék a valamikor volt tengerjárót és a parton szedett hófehér kövekkel felkarcoljuk a nevüket a sokszáz másik név mellé.

A hajóroncs és az azt körülölelő partszakasz nemcsak hajóról nyújt lenyűgöző látványt, hanem egy sziklaoromra épített kilátóból is.

A félnapos kirándulás után valahol sziget közepén, egy apró tavernában laktunk jól, aztán csacsit simogattunk és olajfaligetekben gyönyörködtünk. A fiúk a hazafelé vezető úton, úgy is mondhatnám, hogy szokás szerint – jót aludtak a hátsó ülésen. Az apartmanhoz érve a medencében frissültünk fel, este pedig a fővárosban főutcáján kolbászoltunk. Na jó, giroszoztunk. :)

Most hétvégi jellemző

2011-07-11T23:04:00.001+02:00

Tudorka

2011-07-11T22:44:00.000+02:00

Cegléden

2011-07-11T22:33:00.000+02:00

jártunk múlt pénteken. És bár Dani darázsba lépett és a külső élménymedence is zárva tartott aznap a strandfürdőben - már csak azért is nagyon jól éreztük magunkat.

Kalimera! - 2

2011-07-07T23:01:00.001+02:00

Második nap reggelre enyhe hidegfront érte el Zakynthos szigetét is. Duci felhőrétegen keresztül próbálkozott kisütni a nap, de igazából sikertelenül. Így épp kellemes volt az idő egy kis kirándulásra. Degeszre tömtük a hasunkat, aztán a kék ikeás zsákunkat is a strandcuccainkkal és útnak indultunk a bérelt, szürke Opellel felfedezni a tőlünk délebbre eső jón tengeri partvidéket.

Sziklaszirtek, rengeteg zöld, olajfaligetek, varázslatos kilátás fogadott bennünket. Sok helyen megálltunk és elidőztünk a Vassilikos-félszigeten aznap délelőtt, amelynek fő vonzereje a számos kisebb-nagyobb strand, amelyekhez táblával jelzett bekötőutak vezetnek le a főútról. Felfedeztük, hogy számos "Beach bar" áll a még látszólag kihalt homokos tengerparti szakaszokon is, ahol egy-két koktélért cserébe a feszített víztükrű medencét is lehetett használni a partra telepített pihenőágyak mellett.

Valahol Porto Zoro után álltunk meg hosszabban, egy hatalmas kergetőzésre, kő- és kagylógyűjtésre.

Kora délutánra persze kisütött a nap és már alig vártuk, hogy egy jót strandoljunk. Gerakas-ban álltunk meg, a sziget legdélebbi, s egyik legszebb homokos partszakaszán. A strand sárgás, puha homokú és nagyon sekély volt. A homokos partot egy meredek, sziklák között vezető úton lehet megközelíteni, s valóban csendes kikapcsolódási lehetőséget nyújt mindenkinek, mivel a teknősök védelme érdekében ezen a partszakaszon semmilyen vízi jármű sem közlekedhet. Még vízibicgli sem bérelhető. Búvárkodtunk itt sokat, hátha szembejön velünk egy méretes teknős, de sikertelennek bizonyult minden kísérletünk. Viszont rengeteg tojásrakóhelyre bukkantunk a parton, amelyeket lelkes természetvédők jelölgetnek meg, napról napra végigpásztázva a teljes partszakaszt.

És most jöjjön néhány érdekes információ a cserepes teknősökről:

Ez a faj évmilliókon keresztül Zakynthos déli partját használta költőhelyéül. Egykor az egész Földközi-tenger területén megtalálhatóak voltak, de mára számuk jelentősen csökkent, egyedül itt élnek. A tojásrakás és a kikelés szükségtelen megzavarásának elkerülése érdekében néhány alapvető magatartási normára hívja fel a WWF az üdülők figyelmét. A kijelölt területeket főként az éjszakai órákban kell elkerülni. Tartózkodni kell a homok feltúrásától, homokvárak építésétől, valamint napernyők homokba tűzésétől. Kerülni kell az éjszakai parti sétákat, a kora reggeli kocogást, nem szabad kézbe venni a frissen kikelt teknősöket és nem szabad erős lámpafénynek kitenni őket.
A WWF szerint a görög Zakynthos szigeten több hamis cserepes teknős (Caretta caretta) fészek található, mint máshol összesen a Földközi-tenger partjai mentén. A nőstény teknősök május vége és június vége között rakják le tojásaikat, egyenként 800-1000 darabot. A tojásokat a fövenybe vájt gödrökben helyezik el, mindegyikben úgy 100-100 darabot. A kis teknősök két hónap múlva kelnek ki és az éjszaka sötétjének védelme alatt igyekeznek eljutni a tengerbe. Sietős útjukon a tenger vizének csillogását követve tájékozódnak. Amennyiben baj nélkül sikerül megtennie a néhány tíz méteres távot, a kis teknős akár a száz éves kort is megérheti. A becslések szerint azonban mindössze minden ezredik példány éri meg a felnőttkort.

Estebédünket (akár mondhatnám, hogy stílusosan) aznap egy hatalmas teknőssel dekorált étteremben fogyasztottuk el. Szuflakit ettünk és giroszt, a fiúk üdítőztek, mi pedig óvatosan megkóstoltuk a recinát, avagy az érdekesen fanyar ízű, zamatos, fűszeres görög bort. (Elárulom, egyikünknek sem ízlett igazán.)

Még aznap késő délután ellátogattunk Agios Sostis piciny szigetére, ami valamikor egy földrengés következtében vált "önállóvá". A szigetre egy fából készült, pallós hídon keresztül lehet jutni, belépő ellenében (4 eur/fő), ami aztán beváltható a szigeten működő bárban egy-egy italra. A sziget maga nagyon kellemes és látványos, ottlétünkkor épp egy angol esküvő is zajlott. Viszont az a 4 eur az egy-egy jegesteáért cserébe több, mint lehúzás. Még szerencse, hogy csak felnőttekre kell fizetni.

Mire visszaértünk szálláshelyünkre, addigra a fiúk az autó hátsó ülésén alaposan kipihenték magukat. Így este még volt lehetőségünk picit sétálni a környéken is. Sőt, ahogy a szigeten minden fiatal, Dávid még quadozott is, még ha csak a helyi pályán...

Kalimera! - 1

2011-07-06T23:24:00.002+02:00

Avagy édes négyesben tölthettünk egy röpke hetet Görögország (szerintem) egyik legszebb szigetén, Zakyntoson, a jón tenger harmadik legnagyobb és egyben legdélibb föld-darabkáján.

Amit összegyűjtöttem a kis szigetről még indulás előtt, hogy el ne mulasszuk:
- fővárosa a hasonló nevű Zakynthos, mely a sziget egyetlen városa, a megannyi apró falu mellett;
- jelképe a cserepes teknős (Caretta-Caretta), amely védett állat és kizárólag itt él;
- legizgalmasabb látnivalója az internet és az útikönyvek szerint a Navagio-öböl és az ott található, zátonyra futott csempészhajó roncsa.

Elárulom, odaérve aztán ettől sokkal többre leltünk. Kedvességre, igazi vendégszeretetre, kockás terítős tavernákra, égszínkék, kristálytiszta vízre és még sok minden másra…

Korai indulás, ásítozó gyerekek, gondmentes becsekkolás (ez szabadjegynél persze ritka), majd 1 óra, 40 perces repülőút vezetett a földi paradicsomba bennünket. A gyerekek rég repültek, így élvezték a gépen tartózkodás minden percét, a beszállást, a helyfoglalást, a sajtos szendvicset, a műanyag pohárba töltött almalevet, a kilátást, a landolást, a szerencsés megérkezést.

Az interneten foglalt autónk már várt bennünket érkezéskor, ahogy a booking-on és tripadvisor-on kinézett szállásunk is. A nap tűzött, piszok meleg volt érkezéskor, árnyékban 33 fok.

A Lazaros apartman a tengertől úgy 150-200 méterre, Tsilivi nyaralófalu főutcáján áll, nagy medencével, bárral, apró üzletekkel. Az apartman egyszerűen felszerelt, aprócska, de tiszta, a kényelmesen tágas teraszunk pedig a mindig nyüzsgő főutcára és a tengerre, a konyha és a bejárati ajtónk a két méterre lévő medencére nézett.

Az apartman a kimondhatatlan nevű Tsilivi falujában volt. Hangulatos kis hely, egy hosszúra nőtt főutcával és jó pár kilométeres széles, finomhomokos, napernyős, pihenőágyas stranddal, lassan mélyülő vízzel. Amolyan igazi (gyerek)paradicsom.

Első nap ismerkedtünk a hellyel, a medence klóros és a tenger sós vízével. Úgy is mondhatnám, hogy rápihentünk a következő napok kalandjaira.

Estére azért még átruccantunk a közeli fővárosba, hogy felfedezzük picit azt is, hangulatos tengerparti sétányával, még este is serényen dolgozgató halászaival, kedves kis templomaival, beszélő papagájával, helyi giroszával és sós, vajas sült kukoricájával...

Hurrá, nyaraltunk!

2011-07-02T20:21:00.000+02:00

Tsilivi, Zakyntos

Lazaros Apartman

2011. június 25 - július 2.

Bringatúra a Fertő tó körül, a harmadik nap

2011-06-24T22:14:00.007+02:00

A Fertő-tavi bringatúra utolsó, harmadik napján a tó északi részét pécéztük ki magunknak egy rövid, levezető kétkerekezésre. Autóval robogtunk át az osztrák Purbach faluba, s az ottani borospincék tövéből indultunk, egészen a szomszédos Winden falujáig. Ahol aztán rátaláltunk egy igazán hangulatos, ráadásul nyitott borospincére. Így adódott, hogy pünkösdhétfőn, rózsaszín pünkösdi rózsa mellett, jókora szelet zsíros deszkát falatoztunk és kettesben Orsival belekóstoltunk a helyi, illatos, ízletes, aszús illatú, mégis lágy fehér borba is.

Purbach-ba a környező szőlőültetvények, búzamezők, dimbek és dombok között visszatekerve még úgy gondoltuk kibringázunk a hosszú, nádassal ölelt földnyelven egészen a Ferő tó-ig, hogy még egyszer belelógassuk a lábainkat a hűsítő vízbe. Elárulom, ez a küldetés már nem teljesült. Talán az út feléig jutottunk el, egy magas kilátóig és ott úgy döntöttünk, hogy a hazaút előtt inkább még egyszer meglátogatjuk a Boni fagyizót, Fertődön. Jól tettük, hogy visszafordultunk, hiszen pár perccel később lukadt az egyik gumi, laposodott a kerék - Peti bringája megadta magát. Szerencsére nem túl messze az autóktól. Így fejeztük be a háromnapos tekerést, 75 kilométer után, a közeli játszótérre fészkelve. Jó volt.

És ami felejthetetlen volt, de a beszámolóból eddig kimaradt:

a búzakalászban szaladgálás, pózolás

az őz-etetések a Levanda Panzió kertjében

a Levanda Panzió horvát tulajdonosával..... és vendégűző pincéreinek kiszolgálásával

a jóízű délutáni szundikálások

Legközelebb a Tisza tavat szeretnénk felfedezni. És már alig várjuk...

Cukorfalat

2011-06-23T20:22:00.002+02:00

... fagyizás után.

Két év

2011-06-23T20:05:00.002+02:00

Bizonyítvány

2011-06-23T20:05:00.000+02:00

Kitűnő lett Dani. Kapott jutalomkönyvet az iskola igazgatójától, oklevelet, dicséretet és jó néhány szép szót, biztatást osztályfőnökétől. És még több dicséretet tőlünk. És egy bakugant is, mert ezt kívánta. Igazán büszkék vagyunk rá.

Hétvégi képriport

2011-06-23T20:03:00.000+02:00